Rólunk

A Picur Baba-Mama Víziprogram 2001 óta foglalkozik a kisbabás családokkal.A babaúszás foglalkozásaink többszintű rendszerben működnek, játékos fejlesztő gyakorlatokkal, mondókákkal, énekekkel színesítjük az óráinkat. A program lényege a baba-mama kapcsolat erősítése és a gyermekek fejlődésének segítése. Általában a babák édesanyjukkal úsznak, de ez nem jelenti azt, hogy az édesapák, vagy más ismerős felnőttek ki lennének zárva a csecsemőúszásról. Babaúszás óráinkon a vízben mindkét szülő bent lehet.

Rólunk írták

2002 májusában még csak egy rugdalódzó kisbaba voltam, ha az anyukám nem fogott volna elsüllyedtem volna a vízben. Július végére már egyedül karúszózom... Szeretem a vizet és most már biztosan szeretni is fogom!Kedves Nóra! Olyan értéket adtál nekem, amit egész életemben magammal vihetek... Köszönöm fáradhatatlan és odaadó munkádat!!!

Badics Natasa valamint Anyukám, Apukám


Máté nemsokára 10 hónapos, 4 hónapos kora óta járunk úszni. Kezdetben nem tudtuk, tetszeni fog-e neki, tartottunk tőle, hogy sírni fog a nagy víztől, a gyakorlatoktól, merülésektől. Szerencsére nemhogy nem sírt, az idő előrehaladtával egyre jobban élvezi a pancsolást. A játékos, mondókás gyakorlatokat annyira szereti, hogy otthon, szárazon is sokszor ilyeneket játszunk. A környezet barátságos, a foglalkozások mókásak, szórakoztatóak. A mellett, hogy pici fiúnk jól érzi magát, rengeteget fejlődik is. Már nevet, ha vizet lát, jár a keze lába, és ha "jön a víz" okosan becsukja a száját :) A babaúszás nagy élmény az egész családnak, köszönjük!

Supola Máté és szülei


A nyaralásunk mind a Balatonnál, mind Hajdúszoboszlón nagyon jól sikerült többek között azért, mert Balázs nagyon élvezte a vizet. Nem számított, hogy a víz jóval hidegebb volt, annál, amit megszokott, viháncolt, pancsolt, nevetgélt. Mi is és ő is sokkal bátrabban, magabiztosabban viselkedtünk a vízben, mint a többi hasonszőrű család és ez a babaúszásnak köszönhető. Ha csak ennyit kaptunk a babaúszástól és Tőletek, már megérte járni! De gyanítom, hogy tartogattok még nekünk valamit, ezért alig várjuk a szeptemberi kezdést! (Nem beszélve arról, hogy hiányzik a szerdai program J)

Köszönettel: Menich Balázs és szülei


Kedves Nóra!

Emlékszem, 2008 áprilisa volt. Anyukám máshogy csinált mindent a fürdetéskor. Nem értettem. Annyira új volt, a fejem locsolta, meg beszélt valami babaúsziról és hogy milyen jó lesz, hogy nem fogok félni a víztől.Így utólag visszagondolva, sajnálom anyut, tényleg.Szegény, egyik hétfő reggel kapkodott, sietett, mint mindig egyébként, mindig mi késünk mindenhonnan, ez a nap is ilyen volt, vagy mégsem. Beültünk az autóba és egy nagy házhoz értünk, én tiszta ideg voltam, amelynek hangot is adtam...Anyu mesélte, hogy vízben leszünk, de jó lesz, nyugi baba. Na de gondolhatod, már akkor saját véleményem volt a dolgokról. Aztán valami kék gatyát adott rám, a pelusom is levette. Ezután jött egy néni, aki egy babát tartott a kezében, egy kékruhás játékbabát, azt simogatta,miközben énekelt, anyu meg (és a többi szülő a csoportból) azt csinálta, amit a néni. Az a néni Te voltál. Majd a torna után zuhany, az irtó izgi volt, képzeld, csikizett, kacagtam. De aztán jött a fekete leves. Még az első egy-két alkalommal nem szóltam én semmit, de aztán az a merüléses dolog, na az kikészített, szegény anya (na meg Te és a többiek) teljesen kétségbe volt esve, hogy én csak üvöltök, sírok, üvöltök, jó néha levegőt is vettem. Anya azonban nem adta fel. Egyébként ma is ilyen kitartó, valahogy egyszer túl kéne járni az eszén, de nagyon kitartó az elveihez :) Szóval kitartóan vitt és vitt és magyarázott és nyugtatott. Ha-ha. Nyilván hallgattam rá. Aztán sohsem felejtem el, 2008 júniusát írtunk, 6 hós voltam. Anya elvitt ismét Hozzád úszni. Előtte megfogott, felemelt és közölte:drága kisfiam ha ma megint folytatod a balhét, te nyertél, feladom, de az életben nem jövünk úszni és ismered anyádat, betartja. Na nem tudom, mi történt, emlékszel Nóri, Te is néztél, pislogtál nagyokat, aznap csend volt a vízben. Nem sírtam. Soha többet.

2011 június, az utolsó együtt töltött babaúszi. Anyuval. Azt mondta nyáron, felnőttem és itt az idő, hogy most már úszásra járjak, de nem babaúszira. 2011 szeptember. Az első úszás anya nélkül. Már nem jön be velem. Már nem Te tanítasz, hanem az András bácsi, ő jön be velünk a vízbe, ő segít nekem, anya pedig kint ül. Azt hiszi azzal, hogy viselem az úszószemüveget, nem látom, pedig látom. Néha könnycsepp látszódik a szemén. Akkor tudom, büszke rám. Büszke. Mert egyedül úszok, mert nem félek, mert imádom a vizet, mert már ki sem lehet onnan szedni, mert alig várom, hogy megint menjünk, megint ússzunk. Büszke rám. És én csak köszönetet tudok neki mondani, hogy akkor nem adta fel. Ő nyert. Én is nyertem. Olyan élményekben van részem, amiben keveseknek ennyi idősen. Nyaranta csak bámulnak mások, hogy én nem pancsivízben vagyok, hanem anyáékkal a nagy vízben, hogy nem félek merülni és ugrálni, hogy imádom a vizet, és csak kérdezősködnek, hogy mit csináltunk. Anya meg csak annyit mond, járt babaúszni Hozzád :)

Köszönöm, hogy vagy, vagytok, mert nélkületek, anya nélkül nem élvezhetném ennyire a nyarat, vizet. És köszönöm, hogy akkor, 4 éve támogattátok anyut, mert tudom, ahhoz hogy ilyen kitartó legyen, Ti is oroszlánrészt vállaltatok. Most már tudom, van olyan gyerek, aki kicsit sírdogál, amikor merülnie kell, ez eltarthat sokáig, de ha kitartó anyukája van és támogató babaúszis oktatói, akkor túllendülnek az első sokkon. Ahogy tettem én is. Kitartás meghozza a gyümölcsét.

Köszönöm Nektek!
Hunor


3 hónapja kezdtük a babaúszást, akkor volt a kisfiam 4 hónapos. Az otthoni fürdős játékok is hamar átalakultak, és az "uszis" mondókákkal, játékokkal szórakoztunk esténként. Úgy gondolom, hogy Nektek köszönhetjük, hogy a kisfiunk elég hamar kúszni kezdett, legelőször a kádban egy labda után. Azt is Nektek köszönhetjük, hogy bátorságot merített a mozgáshoz. Azt is, hogy imád a vízben lubickolni. Minden esti fürdésünk kacagással teli. Épp ma döntött úgy a kisfiam, hogy már kapaszkodnia sem kell, amikor álldogál. Mert bizony, 7 hónaposan felállt... Ránk nagy hatással volt az úszás, nagyon sokat adott. Rengeteg örömöt, vidámságot, fejlődést hozott az életünkbe.
Komoly kihívás ez a korai fejlettség, sok odafigyelést, törődést igényel. Kiváló példa volt ehhez András, ahogyan minden egyes babát ismer, ahogyan ugyanazokat a mondókákat mondja újra és újra, mindeközben folyton mosolyog, vidám, szeretettel teli. Nagyon szépen köszönünk minden percet, a vízalatti fotókat, az élményeket.

Sok szeretettel, Mariann